Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
Ha én irnám sorsodkönyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé irnám mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!!!!
Mikor az álom is védekezni kezd, és az élet elő is magába fordulés a Halál elő is magasba megy, hozzád vezet mikor az ágyadra vet. Most senkise mozdul, csak te mocorogsz az ágyadon, Rád gondolt Test Rád gondolt lélek, kinyilnak a lelkek, mikor egymáshoz érnek. Ezt szerelemnek nevezem. Hagyom, hadd történjen meg velem, Én ezt megnevezem, hogy megtaláljon, hogy legyen halálom...
Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rádhajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy SZERETLEK!!
A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni, csak egy valakit lehet, és pedig az ki téged is szeret.
Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván!!
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér mindenkincset! Egy forró csók, melytüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!!
Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, márcsak te hiányzol, s tőled lenneszívem oly olvadt.
Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én, bár szívem éreted ég, koldulni büszke még!
Mikor szivünk elöször összedobbant, mikorszemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkorúgy éreztem, meghalok Érted.
Más csókol, más szeret és máskarja zár.De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.
Ha minden lánc elszakad, ha minden szív meghasad, ha mindenki elfelejt, én akkor is itt vagyok neked, mert szeretlek!!
Fáj a lét a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindezazért, mert nem vagy itt velem.
Leszáll az est, jön 1 manó, apró álmot hozó, kicsiny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz, ő már tudja.Bebújik melléd az ágyba, füledbe súgja: JÓ ÉJT TE DRÁGA!
Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág! Többet érsz nekem,mint az egész világ!
Szeretlek édes szeretlek téged, szeretni foglak amíg csak élek.Kezem reszket szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész!
Mint áldás vagy varázs úgy borul rám a tested,egymásba lassan elvegyülünk. Ölbetett kézzel ül most itt a csönd,nézi ahogy szeretkezünk.